„Az ember önálló, gondolkodó pszichoszomatikus egység. Ha az önállósága sérül, ha teste beteg, a lelkét is támogatni kell. Ez fordítva is igaz. A türelmes, lelkiismeretes ápolással ketten gazdagodnak: a beteg, akit ápolunk és mi, akik ezt megtehetjük.”
Gyakran nem is gondolnánk, hogy testünk, szervezetünk és immunrendszerünk mennyire észrevétlenül és jól működik. Mennyire szoros kapcsolat van a test és a lélek között. Ezzel akkor szembesülünk, amikor megbetegszünk, baleset ér bennünket vagy házastársunkat, gyermekeinket, családtagjainkat, barátainkat.
Függetlenül attól, hogy betegségről vagy balesetről beszélünk, a közös mindkettőben: az érintett személyt fizikailag és érzelmileg egyaránt megviseli. A gyermekeket talán még jobban, hiszen gyakran nem értik, mi történik velük.
Mit tehetünk ilyen helyzetekben? Hogyan segíthetünk?
A mindennapi életritmusban tapasztalt törés, bármi legyen is az oka, mindig nehézséget jelent. Ez különösen így van, ha a törést hosszan tartó betegség vagy baleset idézi elő. A betegség alatt fontos, hogy gyakorlati segítséget nyújtanak az aggódó családtagok és barátok. Nekik lényeges szerepük van a beteg felépülésében.
Miben tudnak segíteni? Abban, hogy csökkentsék a fizikai fájdalmat, enyhítsenek a lelki szenvedésen, ha lehetséges, elhárítsák a szövődményeket, megértően biztosítsák a beteg szükségleteit, az aggodalmak és félelmek türelmes meghallgatását, érzelmi támasz és vigasz nyújtását. Az ilyen helyzet alkalom arra, hogy kimutassuk szeretetünk őszinteségét. Az igazi szeretet mindig hosszútűrő és nem keresi a maga hasznát, ilyen helyzetekben is önfeláldozást igényel. Még a rövid lefolyású betegség is kiigazításokat, engedményeket és áldozatokat követel. Az pedig természetes, hogy mindenki hasonló törődést remél, ha történetesen ő betegszik meg.
