"Nem az az igazi fájdalom,
amitől könnyes lesz a szem,
hanem amit magunkban
hordozuk titokban, csendesen."
(K.M. emlékére)
Mi a helyzet akkor, ha a betegség nagyon komoly, hosszú ideig tartó és drasztikus törést okoz a napi életritmusban? Ha valaki pl. agyér-katasztrófa következtében lebénul, Alzheimer-kór miatt tehetetlenné válik, rákos betegséggel küzd, súlyos depresszióban szenved vagy valamilyen más komoly betegségtől legyengül?
Az első általános reakció a sajnálkozás és szomorúság, és talán megdöbbenés. Hiszen eddig el sem tudtuk képzelni, hogy ilyen megeshet velünk, családtagjainkkal vagy barátainkkal. A sajnálkozást azonban más reakciók is követhetik. Némelyek, amint felismerik, hogy egyetlen személy betegsége milyen nagy hatással van rájuk, és mennyire korlátozza szabadságukat, talán neheztelést kezdenek érezni. Így tűnődhetnek: „Miért pont velem történik meg ilyen?” Sokan csalódottnak érzik magukat, sőt mérgesek, amikor életüket radikálisan megváltoztatja valaki más betegsége.
Kezdetben nem szokatlan, ha a családtagok nehezen tudják elfogadni a tényeket. Éppen ezért rendkívül fontos, milyen szemléletmódot alakítanak ki ebben a helyzetben. A család megszokott munkamenetében jelentkező változtatások és igazítások eleinte talán nehézséget okoznak. De ha az ember valóban erőfeszítést tesz, akkor alkalmazkodni tud az új helyzethez.
Amikor alkalmazkodunk, fontos, hogy ne hasonlítsuk össze körülményeinket másokéval, akiknek nincs beteg a családjukban, azt gondolva, hogy könnyebb az életük, és hogy: „Ez egyáltalán nem igazságos!” Az igazság az, hogy senki sem tudja igazán, milyen terheket kell másoknak hordozniuk.
Ha elgondolkodunk a helyzeten, ha a beteg helyébe képzeljük magunkat, felismerhetjük, hogy ez jó alkalom arra, hogy segítséget nyújtsunk és kimutassuk szeretetünk őszinteségét. Ezért ahelyett, hogy engednénk eluralkodni a negatív érzelmeket, létfontosságú mindent megtennünk, hogy felülkerekedjünk rajtuk. Ugyanis, ha belemerülünk saját, zsúfolt időtervünkbe, akkor könnyen elkerülheti a figyelmünket a lényeg: a segítségnyújtás. Érzelmileg, illetve fizikai módon.
Milyen szomorú lenne, ha hanyatlana a segítség, melyre ilyen helyzetben oly nagy szükség van! Amennyiben ez történik, tanácsos lehet összehívni a családot egy megbeszélésre, hogy megbeszéljék a betegség miatt előállt helyzetet és a beteg gondozását. Gyakran igénybe lehet venni azoknak a barátoknak és rokonoknak a segítségét, akik jelezték, hogy szívesen segítenek. Megkérhetjük őket, hogy segítsenek.
Miért fontos egy ilyen megbeszélés? Azért, mert „a tanácsosok sokaságában előmennek a dolgok”. Mit kell figyelembe venni az ilyen beszélgetés alatt? Nos, vannak orvosi, anyagi és családi jellegű kérdések, amelyekben dönteni kell. Ki gondoskodik elsősorban a betegről? Milyen támogatással járulhat hozzá a család a gondoskodáshoz? Hogyan érintik ezek a család valamennyi tagját? Hogyan vigyáznak majd annak a személynek a szellemi és egyéb szükségleteire, akire elsődlegesen hárul az ápolás felelőssége, nehogy kimerüljön, és lelkileg összetörjön?