Tény, nem könnyű a munkahelyi és az otthoni teendők között egyensúlyt teremteni. Sokan biztosan úgy érezik fáradtak, rendkívül fáradtak. Már akkor is fáradtak, amikor reggel felkelnek. És ahogy hazaérnek a munkából, úrrá lesz rajtuk a fáradtság.
A gyermekeik talán már többször is megjegyezték: »Anyu, te mindig fáradt vagy«. Emiatt talán bűntudatuk van, hiszen nem akarnak hiányozni a munkából, de szeretnének olyan lelkiismeretes és megközelíthető anya is lenni, aki mindent megad a gyermekeinek.
Manapság sok anya mondja, hogy zsonglőrködés az élete, vagyis meg kell találnia az egyensúlyt a munkahelyi feszített tempó és az otthoni felelősségek között. Ez oda vezet, hogy végül ki sem látszik a munkából, túlterhelt, a fizetése pedig alacsony.
Amikor egy anya hosszú órákat van távol a gyermekeitől – legyenek azok bölcsődések, óvodások vagy iskolások – azok nem kapják meg azt, amire a legnagyobb szükségük van: az édesanyjuk idejét és figyelmét. Hiszen senki sem tudja úgy betölteni az anya szerepét, ahogy az anya.
Az anyaságot még nehezebbé teszi, hogy amikor az anya az egész napi munkától elfáradva hazaérkezik, nem pihenhet, hanem el kell végeznie a mindennapos házimunkákat. Még ma is sokan az anya felelősségének tartják a ház rendben tartását és a gyermekek nevelését, függetlenül attól, hogy van-e az édesanyának munkahelye vagy nincs. Bár egyre több anya tölt hosszabb időt a munkahelyén, az apák nem mindig ellensúlyozzák a feleségük terheit. Azonban el kell ismerni, van olyan család is, ahol a feleség nem szívesen bíz a férjére feladatokat. Ennek az az oka, hogy a feleség ragaszkodik hozzá, hogy minden az ő szájíze szerint legyen elvégezve. Mi a megoldás, ha egy fáradt feleség szeretné, hogy a férje együttműködjön vele? Legyen kész engedményeket tenni abban, hogy miként kell bizonyos házimunkákat elvégezni. De még ha panaszkodna is a feleség, ez nem szolgálhat a férjnek mentségül arra, hogy ne csináljon semmit.
További terhek
A mélyen gyökerező hagyományok, bizonyos társadalmi elvárások vagy divatok is növelhetik a terheket. Egyes anyák például kényszert érezhetnek, hogy úgy neveljék a gyermekeiket, hogy azok semmiben se térjenek el a kortársaiktól. Ha más gyermekek zongorázni vagy festeni tanulnak, balettre járnak, az anyák kényszerítve érzik magukat arra, hogy a saját gyermekeiket is ugyanilyen órákra küldjék.
Az iskolák is nyomást gyakorolnak a szülőkre. Azt szeretnék elérni, hogy a szülők járassák a gyermekeiket ugyanazokra az iskolán kívüli tevékenységekre, melyekben a többi gyerek is részt vesz. Ha egy gyerek más, mint a többiek, akkor talán el kell viselnie a társainak, a tanárainak, a többi gyerek szüleinek és a rokonainak a piszkálódását.
A reklámok és a feltüzelt vásárlókedv követelőzővé teheti a gyermekeket. Az anyák úgy érezhetik, hogy meg kell adniuk a gyermekeiknek azt, amit azok akarnak, mert más anyák is ezt teszik. Ha erre nem képesek, úgy érezhetik, hogy kudarcot vallottak.
A nehézségek ellenére az anyaságnak megvannak a maga páratlan örömei. Az anyákat megelégedéssel tölt el az, amikor látjuk, hogy a gyermekeikre jó hatással van a nevelés és a fegyelmezés, és a társadalom megbízható tagjaivá válnak.
