Milyen apa kell a gyermekeknek?

Bár az anyák hozzák világra a gyermekeket és a fejlődésükben meghatározó, hogy valaki jó anya legyen, ám az apák szerepe is ugyanilyen fontos. A gyermekeknek olyan apára van szükségük, aki szereti őket, aki ott van mellettük és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy segítsen nekik megbízható, szilárd jellemű, kiegyensúlyozott, bölcs és együttérző felnőttekké cseperedni. Napjainkban azonban úgy tűnik, hogy az apák nagyon nagy ’hiánycikknek’ számítanak a családokban. Miért? Azért, mert - igaz ugyan, hogy sok apa együtt él a családjával, és gondoskodik róla anyagilag, mégis - se szeri, se száma az olyan apáknak, akik megelégszenek a kenyérkereső szerepével, s nem törekszenek arra, hogy foglalkozzanak gyermekeikkel, tanítsák és neveljék őket. Számtalanszor előfordul, hogy az apa ott van a családban, de nincs ott a gyermekei életében, mert valami egész más köti le a figyelmét. Még ha testileg jelen van is, lélekben máshol jár. 

Mi az apai szerep lényege?

Sokan vélik úgy, attól lesz valaki jó apa, hogy elég pénzt visz haza, illetve anyagilag gondoskodik a családjáról. Ez azonban csak egy része az apákra háruló felelősségnek. Miért? Azért, mert a gyermeknek nem az alapján kell megítélni az apjukat, hogy az mennyi pénzt keres, vagy hogy mennyit ér a tőle kapott ajándék. Ahhoz, hogy a gyermekek ne az anyagi dolgok iránti vágyakozást helyezzék előtérbe, szükségük van az apjuk szeretetére, idejére és figyelmére. A gyermekeken mély sebeket ejt, ha érzik, az apjuk elhanyagolja őket. A fiatalok viselkedési zavarainak jó része, az erőszakosság, a megfékezhetetlenség, a gyenge iskolai teljesítmény és közömbösség gyakran arra vezethető vissza, hogy az életükből hiányzott/hiányzik az apa.

Vitathatatlan, hogy erőfeszítés, sőt áldozat kell ahhoz, hogy egy gyermek szükségletei ki legyenek elégítve. Az is biztos, hogy nem könnyű megadni a gyermekeknek azt, amire leginkább szükségük van: a szeretetet, az időt és a figyelmet. A gyermekeket azonban nem lehet úgy sikeresen felnevelni, hogy pusztán anyagiakkal látják el őket. Felmerül ezért a kérdés: Vajon az apák készek-e a számukra nagyon értékes dolgokat — pl. az életmódjukat, az idejüket, sőt, még a karrierjüket is — feláldozni, hogy ott legyenek a gyermekük mellett? Sajnos manapság elég sűrűn megesik, hogy a gyerekek nem ezt tapasztalják.

A gyermekek megfelelő lelki, szellemi fejlődéséhez szükség van a család intézményére (mindkét szülőre!), arra az érzésre, hogy olyan valaki irányítja őket, aki szívén viseli sorsukat, hogy az életükben ne keletkezzék törés.